A világ legjobb érzése: Boldogság. - 1.fejezet

1.fejezet

Új kezdet

 

/Asako szemszöge/

Én Asako Noshino. Egy fontos vállalat vezető lánya. Elváltam a szüleimtől, hogy boldog legyek. Nem vesztem össze velük, csak meg mondtam nekik kerek perec, hogy hogyan is érzek. Ők ezt elfogadták. Utamra bocsátottak. Láttam rajtuk a szomorúságot, de útólsó mondataim az volt, hogy: "Az vigasztaljon titeket, hogy boldog leszek valahol máshol. Majd hívjatok létszíves. Valamikor látogassatok meg, akár mikor jöhettek. Azt akarom, hogy ti is boldogok legyetek akármi áron. Nem leszek egyedül az egyszer biztos. Vigyázni fogok magamra, megígérem. Szeretlek titeket és látni fogjuk egymást. Szeretlek titeket." Tudom, hogy még pénzt adnak amíg 18 éves nem leszek. De ennek ellenére munkát fogok elvállalni. Még csak 17 éves vagyok.  Tokióból költöztem ebbe a kis városba Cape Sata-ba. Pedig mindenki Tokióba akar költözni mert ott több a lehetőség és ott többet lehet keresni. De számomra túl nagy volt a zaj és a sok probléma. Többe került minden. Már ahogy leszálltam a vonatról máris a jobb levegő csapott meg. Egy kis házat vettek nekem a szüleim. Nem került sokba, pedig arra számítottam a legjobban, hogy jó drága lesz. Megpróbáltam elmenni a házamhoz, de féltem, hogy eltévedek. Egy arra járó járó kelőt megkérdeztem merre van a III.kerület. Valamiért nagyon meg bámult, nem értette talán a külsőm miatt? De ennek ellenére meg mutatta. Én meg meg köszöntem. Meg is találtam a házamat. Már addigra be volt pakolva a nagyobb dolgok mint például a kanapé és az ágy. De sok volt a doboz amit ki kellett pakolnom. Nem is tudom h milyen dolgokat adtak a szüleim. Ha a házat kéne leírnom akkor azt lehet mondani nem volt túl nagy, de egy embernek nem olyan kicsi. Emeletes ház volt, egy földszinttel és egy emelettel. Fenn volt a szobám, az egyik fürdő, és egy gardrób. Lenn volt a konyha, a nappali, az előszoba és egy másik fürdő. Az udvarra a nappaliból lehet kimenni volt ott egy kisebb terasz. Az udvar szép tágas volt. Volt egy kis tó is a kertbe, de az télleg kicsi halas tó volt. Egy pár fa és virágok. Otthon még van egy nagyobb fajta kutyám. Nagy eséllyel elhozzák nekem, mert úgy állapodtam meg az őseimmel, hogyha nagyobb a kert elhozzák a kutyámat. Fel is hívtam őket. Anya vette fel a telefont.

-Tessék?-szólt bele anya.

-Szia, anya.- válaszoltam.

-Óh, drágaságom minden rendben? Sikeresen oda értél?

-Igen, nagyon szép ez a hely és nyugisak az utcák.

-Oh akkor biztos jó fogod érezni ott magad. Elvigyük neked  majd a kutyádat?

-Persze, hogy igen, de akkor hozzátok már el a házikóját is legalább.

-Azt is persze elfogjuk vinni és minden tartozékát. Csak nem tudom mikor tudnánk elvinni mert másra nem akarjuk rábízni, hosszú az út is, és sok a munkánk is. Lehet, hogy csak egy hónap múlva tudjuk vinni mert most tudod van az, hogy megfogjuk az egyik céget venni így azzal sok a probléma.- elszomorodva mondta.

-Semmi baj, megértem. Ki is szedem a cuccokat a dobozokból, de előtte elmegyek egy boltba bevásárolni. Még egyszer had köszönjem meg, hogy eljöhettem. Puszi nektek.

-Szívesen, így legalább boldogabb lehetsz.-mondta sírva.

-Anya ne sírj már.

-De még is felnőtt az én kis lányom.

-Ugye azt tudod, hogy egy normál suliba fogok járni, ahol fiúk is vannak?

-Mi van? Ezt miért nem mondtad gyere haza most azonnal nem akarom, hogy bántsanak a fiúk.

-Nem fognak nyugodj meg.-"Remélhetőleg" gondoltam még ez után.

-Remélem is és, ha bánt ott valaki akkor azt mondd el nekem, mert akkor kitekerem annak a pöcsét.-Ez a mondat után mindketten elkezdtünk kuncogni.

-Na megyek anya. Elmegyek a boltba utána kipakolok a dobozokból.- vigyorodtam el.

-Jó szia drágám szólok apusnak is, hogy hívtál, oké?

-Persze mondd neki, hogy puszilom és szeretem. És téged is szeretlek.

-Oké. Szia.

-Szia.-köszöntem és leraktam a telefont.

Na szerencsére ahogy jöttem a házam felé láttam egy kisebb boltot oda beugrok, hogy holnapra a suliba tudjak készíteni valamit , és otthonra is legyen enni valóm. Most még megtaláltam a kulcsaimat. Kimentem és bezártam az ajtómat. Kimentem a kapun is azt nem zártam be. Nem akartam elmenni a boltba. Kedvem nem volt semmihez. Főleg bevásárolni. De hát mostantól ezt kell csinálnom. Télleg nem járnak az utcákon egy embert se látok. Lehet hogy azért, mert most van a munka idő és a suli idő? Mert most délelőtt van. Na de legalább remélhetőleg nem lesznek sokan a boltba. Oda is értem. Télleg nem voltak sokan nagyon kevesen voltak. Pár ember volt. De mondjuk kicsi ez a városka. Főleg az tetszik, hogy a tengerpart is közel van. Imádtam kicsi koromban a tengerpartra menni mikor nyaraltunk. Szép emlékek. A boltba vettem rizst, húsokat, zöldségeket, halat és tisztálkodási eszközöket. Mentem is a pénztárhoz.

-Jó napot.- köszönt-Látom új vagy erre felé, mert még nem láttalak erre felé.-mosolygott kedvesen.

-Jó napot ez igaz. Ma költöztem ide.

-A családoddal, mert még közép iskolásnak néz ki.

-Igen ez igaz, közép iskolás is vagyok.

-Csak így egyedül és a szüleid?

-Tokióba maradtak. Én szerettem volna elköltözni mert túl zajos volt az egész város és ez a város nagyon csendes.

-Olyan messziről jöttél?

-Igen.

-Meg kérdezhetem a nevedet?

-Persze. Asako Noshino vagyok.

-Oh, az a nagy vállalat egyik fejese az egyik szülőd?

-Igen. És önnek mi a becses neve?

-Chie a nevem.

-Szép neve van. Köszönöm szépen. Egy kicsit sietek mert még ki kell pakolnom a dobozokból meg ilyesmi. Viszont látásra. -mosolyogtam rá.

-Viszont látásra.

De kedves ez a nő. Remélem mások is ilyen kedvesek. Nagy nehezen haza cipelem a cuccaimat. Gyors kipakoltam a szatyraimból. Aztán kezdtem is a pakolást. Először is a ruháimat pakoltam ki, azok e legfontosabbak. Imádok öltözködni. Utána a hálószobám pakoltam be. Konyha után fürdő és végül az előszoba. Este lett mikorra végeztem. Elfáradtam. El múlt már tíz óra is. Gyors beugrottam fürödni. Már úgy éreztem magam mintha egy hete nem fürödtem. Jó volt a meleg vízbe megfürödni. Aztán mentem is aludni. Boldogan vártam a más napot, de egybe féltem is, hogy mit szólnak hozzám az új osztálytársaim.  Remélem nem fognak utálni. 

-"Várjunk, csak fiúk is lesznek ott. Mit fogok tenni ha leszólít az egyik? Életembe egyszer se beszéltem fiúval apámon kívül. Annyira féltettek anyáék, hogy egy sráchoz se engedtek oda. Ezért jártam mindig lány iskolába."- Ezek a gondolatok még idegesebbé tettek engem. De remélem jó lesz attól függetlenül.