A világ legjobb érzése: Boldogság - 3.fejezet

3.fejezet

Köszönöm szépen!

 

 

/Asako szemszöge/

"-Jaj, de várom a mai napot a suliba!- gondoltam magamban.- Nem is vártam ennyire még soha. Olyan jó fejek akikkel tegnap voltam, és főleg a szomszédaim ők." Vigyorogva kezdtem a napot el. Szokásosat csináltam reggel, fogat mostam, felöltöztem, kaját készítettem, reggeliztem és elindultam. Mp3-ról zenét akartam hallgatni út közben, de mikor már pár méterre voltam a házamtól odaordított valaki. Hidan volt az.

-Hidan?-lepődtem meg.

-Miért vagy úgy meglepődve?-kérdezte.

-Ja semmi, csak azt hittem később indulsz.

-Am inkább siessünk mert mindjárt elkésünk.

-Miért? Hát még csak... 8:25 van. - mondtam lassan az időt, elképedve.- Ne félre kell oda érni?- Érdeklődtem.

-De.-válaszolta nyugodtan.

-Akkor elfogunk késni.

-Nem fogunk.

-Dehogy nem, nem akarok mondhatni, az első napomon elkésni.

-Ez a második napod.

-Ne vitatkozz.- néztem fel rá és akkor vettem igazán észre,hogy mennyivel magasabb, mint én, kb. 30 vagy 40 centivel.- Hány centi vagy?

-Huh?!-válaszolta megdöbbenve.

-Milyen magas vagy?

-177 centi miért?

-Csak úgy.

-Ha már megkérdezted akkor én is megkérdezhetem ugyan ezt a kérdést?

-Igen.

-Akkor mekkora vagy?

-150 centi.- válaszoltam.

-Kis törppicúr.- gúnyolódott. Erre gyomron ütöttem, de nem nagyon reagált rá semmit.

-Mit ütögetsz?- kérdezte agresszívabban.

-Ha te le törppicúrozól akkor én meg vissza adtam egy gyomrost.- Elkezdett nevetni. -Most mi van ha egyszerűen nem tudok mást csinálni.

-Jó van nem törppicúrozlak nem akarom, hogy megint gyomron vágj.

-Köszönöm.

-Ám hány óra?

-8:27.- Már a suli ajtaja előtt vagyunk.

-Hála égnek nem késtünk el, mert a végén azért is egy gyomrost kaptam volna.

-Jó van na, bocsánat.- Nagy meredt szemekkel nézett rám, én meg bele néztem nagy lila szemeibe, amik csillogtak a fényben. "Boldog vagyok, egy nagyszerű barátra találtam, remélem ő is így van ezzel, és nem azt, hogy utálom őt."-gondoltam magamban.

Az óráról majd nem elkéstünk.

-Hidan, ha elkéstünk volna kinyírtalak volna.-szóltam utóljára hozzá.

-Huh?! Miért!? -akadt ki. Én meg el mosolyodtam. Ő is ezt tette pedig nem láttam még vigyorogni.

Elkezdődött a tanítási óra. Mei balra fordul hozzám.

-Hogy sikerült ennyire egszerre beérnetek?

-Nem egy értelmű? Egymás előtt lakunk és ő is akkor indult mikor én.-válaszoltam.

-Hát jogos. Na mindegy mizu?

-Semmi, de nem baj, hogy órán beszélünk?

-Nézd meg csak Hidant!- Rá néztem és aludt.

-Oké. Nem nagyon zavarja őt sem.

-Egy párszor már kapott ezért leszidást.

-Hát azt elhiszem.

-Hé, lányok ti ott ne beszélgessetek.- Egy kicsit jobbra nézett az ő szeméből és meglátta Hidant.-Oh, Istenem már megint elaludt ez a gyerek. Hidan!!- Emelte fel a hangját, de nem ébredt fel rá. Oda ment hozzá a tanár. Mindenki őket bámulta. Fejbe csapta Hidant a könyvével.

-Mi van?- Kérdezett vissza az érintett személy, egész agresszívan.

-Mi az, hogy mi van? Tessék vagy valami,ha már elaludtál az órámon. Suli után lemész az igazgatóiba. Megértetted?

-Ja.

-Több tiszteletet, ha kérhetném.

-Akkor igen.

Folytatódott az óra. Az óra háromnegyedébe bejött az osztályfőnököm, és azt mondta nekem, hogy valamilyen papírom nem jó ezért suli után mennyek az igazgatóhoz. Mondhatom repdestem az örömtől, de legalább tudok valakivel beszélgetni Hidanre gondoltam ezúttal. Valahogy vége lett a napnak szokásosan telt utána menni kellett az igazgatóhoz. Hidannel együtt mentünk le. Szerintem én leszek hamarabb mert nekem lehet, hogy gyorsabb lesz. Őszintén szólva sajnáltam Hidant, de látszódik rajta az a nem nemtörődömség, meg az, hogy többször is volt itt.

-Sokszor voltál már itt?-kérdeztem tőle a csöndet megtörve miközben ültünk a folyosón lévő székeken.

-Leszek is.-mosolyodott el. Ez után nagyon nem szóltunk egymáshoz, mert nem volt beszéd témánk. Nem sokára nyílt az ajtó és behívtak engem. Igazából a szülőhelyem és a szüleim születési időpontjával volt valami meg, hogy majd valamilyen edzésre mehetek, ha akarok.

-Hidan gyere be.-ki se nézett az igazgató, de már tudta, hogy ő van itt.

-Hidan én haza megyek. Nem baj, hogy nem várlak meg?-kérdeztem.

-Dehogy baj.-válaszolta. El is indultam, de előtte beugrottam wécézni. A folyosó végén láttam két srácot engem néztek, vagy csak erre felé. A folyosó elég szűk. Arra kell mennem, mert arra felé van a kijárat. Nem aggódtam különös-képpen. Mikor oda értem elmentem közöttük. Az egyik megfogta a vállam és a falhoz vágott. Egy közepes hangosságú sikkantás jött ki rajtam. Nagyon fájt a hátam. A falhoz támaszkodva ültem rémülten a földön.

-Mit akartok tőlem!?- kérdeztem tőlük ijedten.

-Olyan jó csaj vagy, nem akarsz minket kielégíteni egy kicsit?!-erre a mondatra felsikoltottam, hátha jön valaki nekem segíteni. Befogták a számat valamelyik rátette a kezét a számra. Simogatták a testemet. Nyöszörögtem. Hallottam egy ajtó csapást. Reménykedtem, hogy nekem segítenek. Lépés hangokat hallok és elég szaporán jár az illető. Egyre közelebb hallottam.  Az egyik fiú felállt és két lépéssel hátrább lépet nézett minket. A másik gyerek még mindig fogdosott. Egyszer csak azt hallom, hogy valami koppan még hozzá a földön. Aki taperolt hátra nézett elengedett, és felállt.

-Hidan!- ordított egyet. Akit leütött Hiden felkelt, vérzett az álla. Verekedtek egymásnak támadtak, és én ezt csak néztem mi történik. Az egyik a szőke hajú, mert az egyik szőke hajú a másik fekete, nem volt időm megnézni őket előtte, mielőtt történt ez a dolog. A szőke elővett egy bicskát kinyitotta. Hidan háttal volt neki. Támadott volna rá, de én a kezemmel megpróbáltam megvédeni. Az egész alkarom sebes lett és nagyon vérzett. Hidan hátra fordult.

-Asakooo-ordította. Odanéztem és arrébb mentem. Hidan kiütötte a kezéből a kést. Ezek után még mindig harcoltak, "Hogy nem tudják feladni az a két hülye." Álltam és néztem őket, Hidanért nagyon aggódtam. Egy koppanást éreztem a nyakamban. Összeestem, elájultam. Utolsó amit hallottam az volt, hogy Hidan azt ordítsa, hogy "Te rohadt szemét mit tettél vele?"

 

 

 

 

***

 

 

 

 

Felébredtem. Egy nappali féleség be találtam magam, onnan veszem, hogy nappali, mert egy kanapén feküdtem. Balra néztem,mert arra tudtam csak. A nyakam, a fejem nagyon fájt és a kezem is. Felültem. Újra körbe néztem és a másik kanapén Hidan gépezett, félmeztelen és egy térd gatyába. Rajtam meg az egyenruha volt csak a mellényt és a cipőt le vette rólam meg a zoknimat mert az ilyen combzokni volt.  Felkeltem, mert nem hallana úgy se, ha szólnék hozzá, mert nagy headset van a fülén. Oda mentem hozzá és megkopogtattam a fülesét. Oldalra nézett és megijedt. Nem értettem.

-Ne ijesztgess, jó?-szólt hozzám

-Nem akartalak megijeszteni.-válaszoltam. Közben a headset-ét rárakta a nyakára.

-Ülj le ide mellém.

-Oké.

-Jobban vagy már?

-Mondhatni, fáj a fejem és a karom.

-Mutasd meg a karod nem vérzett át, ugye?

-Hát szerintem nem. De ha meg akarod nézni a sebem nyugodtan de nem nézek oda nem baj?

-Miért? Rosszul vagy a vértől?

-Ja. Elképzelheted azt, hogy jó párszor elvágtam az ujjaimat, mikor egyedül főztem vagy akármit csináltam otthon. Ezért anyáék felbéreltek egy testőrt, hogy vigyázzon rám. Szörnyű volt, hogy más látja mit szerencsétlenkedek.- Elkezdet halkan nevetni.-Ez nem vicces.-válaszoltam a reakciójára.

-Dehogy nem.

-Gonosz vagy.

-Miért is?

-Mert más szerencsétlenségén nem kéne nevetni.

-Igaza van.- hallottam egy harmadik ember hangját a headsetén keresztül. Mei hangjára hasonlított.

-Mei?

-Ja. Cső.

-Hello- Itt volt még Deidara is. Hidan nem akart arrébb menni, így behajoltam a gép elé és Hidan elé. Reakciója erre lenyomja a fejem a gépre.

-Nem látom a gépemet.

-Akkor engedd el a fejemet.- elengedte, felültem és megpöcköltem az orrát.

-Olyanok vagytok, mint egy házas pár.- Szólalt meg Mei és röhögött Deidarával.

-Huh!?-akadtam ki egyszerre Hidannel.

-Na nem baj ha haza megyek késő van már.

-Miért hány óra van?

-Nyolc.

-És az miért olyan késő?

-Nem tom sötét van meg minden, de amúgy is fáradt vagyok.

-Fáradt? Most aludtál legalább 5 órát.

-Annyit aludtam? Hát oké. Mindegy inkább megyek nem baj?- mosolyodtam el.

-Oké. Odaadom a cuccaidat.-Felállt a kanapéból. Levette a fogasról a ruhámat és a táskámat. Odaadta. Én felvettem a kabátkámat. Már indultam is az ajtó felé de eszembe jutott mit nem tettem még meg, így megfordultam.

-Valamit elfelejtetem.- Emeltem fel a kezemet és kinyújtottam a mutató ujjamat, mintha leszidnám.

-Mit?- nézett rám értetlenül. Elmosolyodtam.

-Nem köszöntem meg még amit tettél értem.- mellkasomra ettem a kezemet, és eközben végig a szemébe néztem.

-Jaj semmiség.

-Huh?! Miért lenne az hisz meg mentettél, te barom. Na mindegy. Megköszönhetem úgy ahogy a családomból a női tagok szoktak?-Kérdeztem.

-Ahaaa- Mondta hosszan, kicsit értetlenül.

-Na akkor gyere ide és egy kicsit hajolj le légyszi.

-Oké.- Még mindig értetlen pofát vágott. Én megfogtam a bal arcát és megpusziltam a jobb felét. Elpirultam, de nem értem miért, nem is tartott olyan sokáig az sem. Lassan elengedtem az arcát és el is indultam haza, de mielőtt kinyithattam volna az ajtót az előtt benyitott egy srác. Szerintem Hidan bátya lehetett, mert rohadtul hasonlított arcilag rá, de a haja fekete volt. Punk-os haja van. Magasabb volt, mint Hidan kb. egy fél fejjel, de idősebbnek is látszik. Ledobta cipőit. Nagyon nem érdekelte, hogy itt vagyok, de ahhoz képest jól végig nézett. 

-Na mentem. Sziasztok.- és egy mosollyal távoztam. Kinyitottam az ajtót, és magam után becsuktam. Kis bokrok voltak a járdájuk mellett. Még jó hogy közel lakok hozzájuk, csak simán át sétálok az úton és már otthon is vagyok. Máris folytatódott a szokásos menetrendem, vacsi, fürdés, és lefekvés. Tanulni nem nagyon szoktam. 

/Hidan szemszöge/

A szobám kék, van egy íróasztalom, egy kis szekrényem meg egy ágyam, úgy néz ki, mint egy átlagos szoba. Már haza jött anyám is, és nem sokára vacsorázunk is. Még mindig a gépet nyomom. Nem tudom elfelejteni azt a puszit amit kaptam Asakotól. "Miért érzek iránta olyan furcsán?!"-ez a mondat hangzott többször is a fejembe. Az ablakon ki-kinézek át a szomszédba. Az én szobám ablaka pont arra néz amerre Asako lakik, és a szobámnak egy erkélye is van. A gépezést untam már, így inkább befeküdtem az ágyba. Össze-vissza vergődtem, nem volt sehogy se jó, nemvolt kényelmes abszolút.

-Gyerekek vacsora. - hallatszód-ott odalentről. "Na végre, rohadt éhes vagyok."- gondoltam magamban. Ahogy leértem az emeletről be is ültem az egyik székbe. baloldalamon ült a bátyám, szembe velem pedig anyám, apám üzleti úton van.  Anya sült húst csinált, sült krumplival. Szeretem a húsit. Már majd nem megvacsoráztam mikor megkérdi anyukám:

-Mi az a rózsaszín szájfény féleséges folt az arcodon? Hidan.

-Ööööhm... Semmi.-felálltam az asztaltól és elindultam felfelé mikor megszólal a testvérem.

-Biztos az a csaj aki itt volt megpuszilta.

-Milyen csaj? Gyere vissza és mondd el miért volt itt.- kérdőre vont anyám.

-Rosszat akartak vele tenni, és pont ott voltam így segítettem neki.

-Attól még miért volt itt és milyen rosszat!?-lesütöttem szemeimet.

-Mert leütötték és még az egész alkarját elvágták, hogy akkor engem mentsen meg, mert majdnem leszúrt az egyik. Ja és elájult azért. És az a rossz-

-Megakarták erőszakolni mi? Hát ahogy a csaj kinézett elég törékeny volt. Ja és főleg azért mert a magasságához elég nagy melle volt.- vágott közbe a bátyám.

-Hát oké. Így volt, Hidan?-Kérdezte anyám.

-Igen így történt.

-Akkor helyesen cselekedtél. Amúgy annak a lánynak is hálás lehetsz, hogy megmentetted.

-Tudom az is vagyok.- félúton voltam a szobámhoz mikor még egyszer szólt anya.

-Hidan.

-Mi van? már megint?

-Hogy beszélsz? Na mindegy, hogy hívják a lányt és hol lakik, ja és hány éves?

-Asako Noshinonak hívják, velünk szembe lakik, és 17 mint én. Ugyan abba az osztályba járunk.

-O-Oké.-válaszolta.- Mi van? A szomszéd?-akadt ki de ezt már alig hallottam így nem válaszoltam, de nem nagyon érdekelt. Elmentem fürdeni. Utána meg le feküdtem. Egy szál alsó gatyába szoktam aludni.