Két angyal - 1.fejezet

1.fejezet

Találkozás

 

Én csak egy gördeszkás csaj vagyok, kinek van egy királyi címe. Van egy ikertestvérem neki is van egy ilyen címe. Egy nap az utcán gördeszkázok szokásos ruhámba egy lila supra sapkába. Nyugodtan megyek, egy utcában éreztem, hogy valki néz de nem néztem hátra, nem izgatott. Sok mindenki megbámul a kinézetem miatt. Összesen 145 cm körülbelüli magasságban vagyok, 36 kg-mal, baromi nagy mellel, nagyobbak mint a derekam szélességre, jóval nagyobb. Sokszor zavar. Van rajtam egy ing meg egy szoknya. A felső kilógott belőle, és fel volt türve az ujja. Egy topánkát vettem fel hozzá. Haladok az utcába, megyek, megyek, és csak megyek. Több ember van az utcában, sok fura ember. Gyerekek rohangálnak össze vissza, viháncolnak. Vannak itt cigizősek, punkok minden féle ember ami, csak lehet. Hirtelen egy hideg pengét érzek a lábamba szúrva és a karomba. Fekete alakokat látok elfutni, a késüket még előtte kihúzták belőlem, mielőtt elrohantak. A gördeszkámmal megálltam, vagyis abba hagyta a gurulást. Mellettem, mögöttem és körülöttem sikítások hallatszódtak. Én térdre borultam, agördeszkára is rátérdeltem, de az kijött alólem. Most éreztem ugyan azt aszempárt amit nem rég. Ő közeledett hozzám.

- Hé, jól vagy? - kérdezte kedvesen.

- Nem, hogy lennék jól. Fájnak a sebeim és méga vértől is rosszul vagyok, vagyis mindjárt elájulok. - az ég sötét felhőkkel volt teli, és még dörgött is már ráadásul. - Nem skára esik az eső.

- Te most az esővel foglalkozol?! - ahogy ezt kimondta elkezdett cseperegni az eső és egyrejobban szakadt, hogy teltek a másodpercek. - Segítek neked, jó? - a tömeg már eloszlott.

- Nem kell hagy itt meghalni.-válaszoltam.

- Hülye vagy? - egy mozdulattal a hátára vett, akkor láttam meg igazán az egész testét. Sapka volt a fején. Egy zöld térd gata, egy fehér háromnegyedujjas felső féleség, és egy piros pulcsi volt a derekára kötve. Ő is gördeszkával volt. Felvette földről a vizes gördeszkámat. Azon csodálkozok, hogy elbír engem, mert ő se túl magas. De még velem leguggolni. Felszállt a gördeszkályára és elindult. Az eső szakadt. Az egyik kezével fogta az egyik kezem, hogy le ne essek véletlen. Ránehezedtem, mert sikeresen elaludtam. Olyan jó illata van.

 

 

***

 

 

Kezdtem ébredezni. Meleg volt. Ahogy kinyitottam a szemem egy szobába találtam magam. Barna volt a szoba világos polcokkal, dobozok voltak rajta. Úgy nézett ki, mint egy raktár, de olyan mint egy rendes háznak az egyik kellemes szobája. Felültem. Fájt a kezem meg a lábam. A takaróm lecsúszott rólam. Ahogy magamra pillantottam csak egy piros pulcsi volt rajtam. Nagy volt rám. Nem volt rajtam szokna, csak bugyi meg melltartó de ezek nem látszanak, hála égnek. "Várjunk kivette rólam le a ruhát!?"- gondoltam magamban. - "Az a fiú? Neee!" Felpattantam a lábam sajogott a fájdalomtól. Kimenetem a szobából. Egyenesen előttem volt az ajtó, két méter távolsággal előttem. Sántikálvamentem ki. Mondjuk el van látva a sebeim. Megfogtam a kicsit díszes kilincset, kicsit hezitáltam, de lenyomtam a kilincset. Kinyitottam az ajtót. Egy bárban találtam magam, a pult mögött. Beláttam az egész termet.

- Ó, hát felébredtél? - szólt oda a pultos, aki oda jött mellém a pult mellől. Hátra néztek az egyik asztalban ülő férfiak. Köztük ott volt az a fiú is aki segített.

- Igen, vissza kaphatom a ruháimat?

- Nyugalom, nyugalom nem száradt még meg. - Idejöttek azok az emberek akik az asztalnál ültek. Leültek a bárszékekre egy páran a fele állt. Bennük van valami különleges főleg aki középen ült, vöröshajú. Túl gyanúsak.

- Hogy hívnak? - kérdezte a középső, cigivel a szájába és könyökölve.

- Kei Sasaki. Megkérdezhetem a többi ember nevét is és a tiédet is?- kérdeztem.

- Te is bal lábbal keltél fel. Na jó oké. Ez a kislány Anna Kushina, a dagibb pasas Rikio Kamamoto, a csapos Izumo Kusanagi, ez a kis töpszli pedig Misaki Yata, én meg Mikoto Suoh.

- Mi van? Töpszli? - Yata érzelmi kirohanása elég hangos volt.

- Mikoto, te egy király vagy? A vörös tűzé? Vagy melyiké?

- Haha honnan vesz egy ilyen kislány ilyeneket? Amúgy meg minden igaz amit mondasz.

- Mi az, hogy kislány? Mi? Eleve ideges vagyok légyszíves ne idegesíts fel még jobban, vagy beverem a pofád. - elég dühös pofát vágtam szerintem, már forrt az agy vizem.

- Miért nem kislány vagy? Meg persze betudsz neki verni. - röhögött. - Egy erős királynak. - Mondta a duci és tovább röhögött.

- 19 éves vagyok bazd meg, és nem félek egy királytól, semelyiktől. - válaszoltam neki.

- Na fejezzétek be. Főleg te Rikio. Láttalak már téged és hallottam már rólad, Kei. - nagyot nyeltem.

- Honnan hallottál rólam?

- Királyok majdnem mindent tudnak egymásról. Főleg az első királyokról, ugye? - nem válaszoltam. - Van egy iker testvéred, utálod a kékeket.

- Nem, nem én utálom őket, amúgy csak egy régi királyt utál, Ő.

- Ő?

- Shi, halál angyala.

- Oh, akkor te vagy a fekete angyal. - Ezt az egészet a többiek furán bámulva hallgatták végig. - a húgod pedig a fehér, az élet angyala. Ti vagytok a védelmező királyok jól mondom?

- Igen - halkan egyeztem bele, lehajtott fejjel. Ő meg vigyorodott el. - Csak vigyázni kell Shivel, mert ha meglát egy kéket azt megölné, vagy jó meg verné. Ő rohadt veszélyes. Amúgy meg adjátok már ide a ruhámat.

- Várj ez alatt azt érted, hogy át veszi a testeden az irányítást?

- Ja. Akkor tudjátok, hogy átvette, ha nincs pupillám csak kék az egész szemem, és sokkal mélyebb a hangom, mintha ezer éve cigiznék. Ezért akarok elmenni, hogy ne sodorjak bajba senkit.

- De még nem száradt meg a ruhád. - mondta Izumo.

- Nem érdekel adjátok ide és elhúztam és ezt a pulcsit meg vissza adom a gazdájának. - A csapos előhozta valamilyen teremből, gondolom valami személyzeti lehetett. Bementem az előző szobába amibe voltam, és felöltöztem. A gördeszkámat kereste. Kimentem a teremből.

- Hol van a gördeszkám? - kérdeztem.

- Ott a sarokba, miért? Elakarsz menni? - kérdezte Yata.

- Igen. Jó messzire. - válaszoltam ridegen.

- Hu? Miért?

- Mert bajt hozok rátok. - Indultam az ajtó felé és kijön be, egy kék. - Jaj ne. - Néztem ijedten. Elkezdett fájni a fejem. Shi újra előjön. Minden elsötétedett nem éreztem semmit, a testemet sem, se-semmimet. Tudom, hogy mi történik odakint, csak nem én irányítok a tetem felett. Már el is foglalt Shi.

-Te! - Szólalt meg mély hangon Shi. - Te egy kék vagy. Hol van a királyod? - És megfogta erősen a kezét, szorította. A lány csak sikkantani tudott a fájdalomtól. Körülöttünk csak néztek az emberek, és beszéltek Shihez.

- Fejezd be, ő nem a király. Nem fogja elmondani, hogy hol van, és nagy eséllyel nem is tudja éppen hol van. - Ilyesmi féle mondatok hangoztak el a bárba. Elengedte a csajt, és kirohant a házból. Futott egy sikátorig, beült oda. Követett minket ide Yata. Nem tudok vissza menni a testembe nem enged Shi. Közelebb ért Yata. Azóta vissza adtam neki a pulcsiját, de érzem megint oda kell adnia, mert ha a Halál már befejezi azt, hogy uralja a testemet mindig egy bugyiba találom magam. Érzem a testemet, és hallok egy pukkanást. Eltűnt rólam a ruha csak egy alsóneműben ültem ott. Mellettem volt már aki utánam jött. A melleimet a kezemmel takartam el, méreg piros volt az arcom. Yata arcát nem láttam mert nem mertem ránézni. Letérdelt elém és a pulcsiját rám húzta. Próbált minél kevesebbet a bőrömhöz érni, mert gondolom azt gondolta, hogy nekem úgy rosszabb lenne a mostaninál. Teljesen rajtam volt már a pulcsi csak még a kezeimet dugtam az ujjaiba. Megint megcsapott vele a jó illat. Most már nagyjából rá mertem nézni Yatára, de Ő megfogta az arcom, és megcsókolt. Csodálkoztam.

- Megnyugodtam már?

- Eddig is nyugodt voltam. - A szívemre rakta a kezét.

- Nem hiszem nagyon dobog még mindig a szíved.

- Az tudod miért van?

- Nem mitől? - sunyin mosolygott.

- Amit az előbb csináltál.

- Erről beszélsz? - és ismét megcsókolt.

- Igen erről. - felállt és felhúzott engem is. Oly gyengéden fogta a kezemet míg vissza cibászolt. Pirult arccal mentünk végig az utcákon, most nem gördeszkával jött. Mindenki megbámult minket, vagyis inkább engem, hogy csak egy felső van rajtam. Hamar vissza értünk a bárhoz.

- Yata. - szóltam hozzá. - Nem merek bemenni ezek után. - Rám nézett megfogta mind két kezem, és a szemembe nézett.

- Nyugodj, meg nem lesz semmi baj. Bocsánatot kérsz tőle. Jó?

- Igen. - Nyitottunk be, de elengedte a kezem Yata. Mindenki ide figyelt. A csaj akit letámadtam, elég ijedt arccal nézett rám.

- Sajnálom, nem tehetek erről. - Csak félig hajoltam meg mert ha lehajolok lehet, hogy bele lehet látni teljesen, nekem pont elég volt egy ember is, hogy lássa. Elpirultam.

- Jaj, semmi baj már elmagyarázták nekem, hogy miért ilyen Ő.

- Oh, értem. - mosolyodtam el. A lány közbe felkelt a székből.

- Az én nevem, Seri Awashima. - nyújtott nekem kezet, én meg elfogadtam. Nem túl kedves a hangneme.

-Az enyém, pedig Kei Sasaki. - ez a Seri hamar elhúzott. Shi nyugton maradt szerencsére. Este volt már. Én nekem meg még mindig semmi cuccom.

- El kéne menni nekem ruhát venni.

- Minek? - kérdezte Izumo.

-Hát, mert mondhatni csak egy pulcsi van rajtam és nem is az enyém.

- Ja engem ez nem zavar.

- Téged nem, de engem igen. - durcás fejet vágok, de utána elkezdek vigyorogni.

- Amúgy nem nagyon kéne egyedül lenned, meg minden ilyen.

- Hogy érted ezt? - akadtam ki.

- Úgy,hogy itt sok a kék, és bármikor elő jöhet, nem?

- De. - hajtottam le a fejemet.

- Hé, ti hallottam a beszélgetéseteket. - jött oda Yata. Csak őt tudom a vezetéknevén szólítani, mert a keresztneve olyan lányos. - Nálam lakhatsz nyugodtan addig se leszel egyedül. - Lehet, hogy rosszul gondolom de szerintem túl nyomulós. Először, hogy kétszer lesmárolt most meg, hogy költözzem oda.

- Ha nincs más választásom, de előtte el kéne mennem ruhát venni magamnak.

- Akkor elkísérlek.

- De hosszú idő míg vásárolok.

- Kit érdekel van időm elég.

- Mint valami házaspár. - szólt közbe Izumo.

- Mi van? - ordítottuk egyszerre Yatával. Úgy is volt ahogy megbeszéltük. Volt egy nagy csomó pénzem, még apám bankkártyájáról. Azt a szülőmtől loptam el, mielőtt elszöktem. Ezt ők nem tudják mert a kártyáját sose használják, de mindig utalnak rá, és ez a pénz növelődik. Ezen gyűjtik a pénzt ezért nem akarnak kivenni belőle.

- Készen vagyok. - mentem ki az utolsó boltból, még mindig Yata pulcsijába.

- Miért nem vetted át? Most vettél egy nagy adagnyi ruhát.

- Tudom, de neked olyan jó illatod van. - mondtam és elpirultam. Ő is elpirult.

- O-Oké. - mondta egy kicsit dadogva. - Na mehetünk haza? Majd adok kulcsot. Vagy elmenjünk egyet kajálni még?

- Hát, ha nálad nincs semmi kaja akkor, ja.

- Nincsen. Van itt egy jó kis étterem elmegyünk oda?

- Nekem nyolc, hogy hova megyünk, csak finom legyen.

- Oké. Azt én állom. - Beültünk az étterembe. Nagyon kellemes hely. Két személyes asztalhoz ültünk. Olyan érzés volt, mintha randin lennénk. Rendeltünk kaját, sokat nem beszélgettünk. Mind a kettőnk gyorsan meg vacsorázott. Indultunk is hozzá. Ideérve nem túl nagynak tűnt. Kisebb lakásban lakott volt két szoba (nappali + hálószoba), egy fürdő, és egy konyha.

- Én hol fogok aludni? Amúgy meg bájos kis házikó.

- Majd a szobámba és én meg itt kinn a nappaliba.

- Nem kell alszok én itt. - ellenkeztem.

- Nem én kinn alszok, te meg benn. Úgy is szereted az illatom, nem de bár?

- De - Olyan halkan mondtam, mintha, csak fújtam volna egyet.

- Oké akkor ezt meg beszéltük.Tessék itt egy törcsi, ha majd mész fürdeni. Fészkeld be magad a szobámba.

-Ühüm. - mosolyogtam. Közeledett hozzám és megpuszilta a homlokomat. Én meg persze elpirultam, de ő is.